Mezőzáhi emlék-kép

Amikor leírok egy szót, valamit magamból adok. Abból, ami megérintett, ami hatott rám, ami átalakított, mert emlékké válva nyomot hagyott bennem. Egy fénykép – napjainkban - akkor keletkezik, amikor egy pillanat digitális jelekké alakulva elektronikus emlékként marad meg. Ma 2012 szeptemberének utolsó napján – a „szeptemberi bágyadt búcsúzónál” – Mezőzáh kék ege alatt a békés délutánba alázatosan belesimuló kis református templom vidám énekléstől volt hangos. Alsó-maros menti ifjúsági találkozó, ahogyan már megszoktuk, s mégis, mindig várva-vártan, új emlék-forrásokkal. Mert most még közeli emlék, amit az éjszaka csendjében magamból előhívok…

                Egyetlen szó is válasz lenne arra a kérdésre, hogy: milyen volt? Áldott. Mégis álljon itt néhány részlet, abból, ahogyan bennem megmaradt. Lakó Jenő helybéli lelkész és a mezőzáhi ifisek fogadták az érkezőket. Búzásbesenyő, Magyardellő, Kutyfalva, Marosludas, Ludastelep, Mezőbodon, Galambod, Udvarfalva valamint Nyárádszentbenedek fiataljai töltötték meg a kis, felújított mezőségi templomot. De a felsorolás talán nem is teljes, lehet, hogy még voltak máshonnan érkezettek is a 74 fiatal között…

Az udvarfalvi „Reménység” mint e találkozók „alapértelmezett” zenekara ismét elérte azt a hatást, hogy a fiatalokkal együtt, - mi, lelkipásztorok is - felállva, tapsolva énekeltünk Istennek. Jakab István galambodi lp. kolléga bevezető áhítatában Dánielről és társairól beszélt. Finom allegóriát vont az egykori babiloni fogoly-fiúk és a mai fiatalság helyzete között, amikor szemléletesen fejezte ki, hogy Dánielék nem kértek semmiből, ami a pogányság részeként „babiloni” eredetű eledel volt, Isten mégis csodát tett velük, mert így is szebbek lettek, mint a „jól táplált” babiloni ifjak. Az üzenet, amelyről hiszem, hogy lelki fényképként maradt meg sok fiatal lelkében – ez volt: Ha Isten mellé mersz állni, (kiállni, minden helyzetben, mindenhol  akkor Ő is melléd áll, és számíthatsz csodáira. Mert nem is az „eledel” a fontos, hanem az engedelmesség, és a szándék, amellyel Istent választod.

A szünet után Csenteri Levente nyárádszentbenedeki lelkész tartotta meg szemléletes előadását arról, hogy hogyan lehet Isten mércéje szerint – helyesen – szórakozni egy mai fiatalnak. Szórakozni kell, mert teremtettségünk és emberi mivoltunk része, de épp az különbözteti meg „Isten gyermekeit” a „világ fiaitól” ahogyan szórakoznak. A kivetített ábrák és szövegek mind ezzel kapcsolatosan próbálták közelebb hozni a mondanivalót a tinik seregéhez. De újat mondott az idősebb nemzedéknek is, akik közül néhányan bent maradtak a templomban, mint mezőzáhi gyülekezeti tagok, vagy mint mi, lelkipásztorok. Az előadást követően enni és inni hívtak a házigazdák, a közeli kultúrotthonba. A szendvicsek és sütemények, üdítők és egyéb finomságok elfogyasztása után játékra került sor a tekintélyes méretű mezőzáhi kultúrteremben. A csapatokra osztott 70 fiatal az ügyességi játékok és a verseny izgalmait és vidámságát élte át a visszhangzó teremben, miközben kint, a lágy hajlatú mezőségi dombokról lassan alálopakodott a szeptemberi alkonyat. A játékok után visszatérve a templomba, még énekeltünk. Jólesően, szívből, Istennek. És együtt voltunk, amíg indulni kellett kinek-kinek, a távolság szerint, ahonnan érkeztünk. Fényképek is készültek. Nem csak azért, hogy majd „lájkolni” tudjuk egymás képét a facebook oldalainkon, hanem azért, hogy hálát érezzünk majd egykor, ha rájuk nézünk. Ott voltunk, egy pillanatra megállt az idő, majd indult tovább velünk az „égi szekér”. Mert az autók kerekei is Isten gondviselő kezében forogtak, miközben távolodtunk e szép délutántól. Egy ilyen alkalmat nem elég megköszönni, magunkkal kell vinnünk ajándékait a sulis hétköznapokba, a nehéz percekbe, az örömbe és a bánatba is. És a reménységet, hogy újra találkozunk, hogy még lesz hasonló alkalom.

Rám ezek hatottak, ezek érintettek meg, ezek alakítottak a mai napban. Emlékké válva, ezek hagytak nyomot bennem, és a fényképek, melyekre pillantva - emlékezem majd. Köszönettel Isten és a mezőzáhiak felé.

Székely Levente, kutyfalvi lp.